megjelenés: 2005. szeptember 12.
kiadó: Hammer


Szinte napra pontosan évente ugyanakkor érkezik mindig Paksi Endre és csapatának legfrissebb alkotása, és valószínűleg elvonási tünetek jelentkeznének néhány fanatikus rajongónál, ha az évek óta bevett gyakorlaton egyszer csak változtatna a banda. Egy hónappal a megjelenés előtt már tudni lehetett, hogy az új Ossian lemez címe "A Szabadság Fantomja" lesz, ami meglehetősen furcsa cím (valljuk meg őszintén). Nemrég azonban a Művész-mozi Buñuel termében láttam a spanyol művész egyik filmjének plakátját, mely egy a New York-i Szabadság-szobrot gúnyoló rajz volt, fent a film címével: Le Fantome de la Liberté. Nem tudom, van-e bármi összefüggés az 1974-es szürreális alkotás és az új Ossian album között (amúgy semmi utalást nem találtam erre vonatkozólag), mindenestre az ilyen kapcsolódási pontok mindig felkeltik az érdeklődésemet.

Elmaradhatatlan intro, egy szomorkás akusztikus téma (Múlt és jövő határán) vezeti fel a címadó szerzeményt, amely egy szélsebes, kemény vágta. Nem számítottam ilyen harapós kezdésre. Karcolnak a gitárok rendesen, a két gitárszóló közé zárt komplex témahalmozás, meg egyszerűen mesés. A következő Számvetés egy könnyedebb nóta. Bár brutál kemény riffekkel alapoz, de a beérkező énektéma sokat lágyít rajta. A dal refrénje meg egyenesen Paksi Endre korábbi bandáját a Wellingtont juttatja eszembe. A gitárszóló és környéke itt is szépen kidolgozott, ahogy az egész lemezen. A Fortuna csókja egy lassabb középtempó, ahol sokkal inkább a dalszövegen, a mondanivalón van a hangsúly, mint a zenei megoldásokon. Kellemes dal. A végére többszólamú kórus is megszólal a refrénben. A fokozatos lassulást tartva Az újrakezdés súlya, már lírai húrokat penget. Finom dallama és érzékeny szövege okán ott van a legjobb Ossian-lassúk között.

A tavalyi Megkísértés után egy újabb korai Ossian téma kapott vérátömlesztést, a Metal-vihar. Az odavágós speed nóta az Ítéletnap lemez hangulatát éleszti fel. Ezután Az igazság pillanata, egy unplugged betétekkel díszített lassan lüktető, majd a középrészen rendesen beszigorodó szám jön. A Tűréshatár meg a Szabadság Fantomjához hasonló gyors riffelésű, kemény dal. A szövege kissé zavaros, nem igazán jön át a mondanivaló. Annál világosabb viszont a következő hármas témája. Érzékeny vagyok arra, ha valaki mindenkinél nagyobb magyar akar lenni, de a "Szabadság-trilógiának" is aposztrofálható A remény harangjai - Véren vett ország - Szabadság a vérünk trióban szerencsére abszolút nem melldöngetős "magyarkodásról" van szó, sokkal inkább egészséges hazaszeretetről. Igaz csak a középső tétel az, ami konkrétan egy költemény megzenésítése, de akár a többi dalszöveg is elmenne egy-egy hazafias versnek.

Az első tétel (A remény harangjai) horzsoló riffekkel nyit, aztán átvált egy szellős témára a verzék alatt, ismét az utolsó Wellington albumot idézve fel. A refrénre visszatér a súly a gitárokba, de marad a pozitív érzés, a táncos dallam. A megzenésített Wass Albert vers, a Véren vett ország alkotja a középső tételt. Az indítása elég drámai, a vonósok zaklatott játékával kísért, haragvó suttogással előadott verssorok miatt. Az előző vidám hangulatnak nyoma sincs, itt a keserűség, a csalódottság és a konok elszántság uralkodnak. A zene is ezeket az érzéseket fejezi ki. A Szabadság a vérünk-ben a Kárpát-medence magyar lakta vidékeit járja be a dal. A zakatoló riffek az elsuhanó tájak ritmusát adják vissza. Az ismét csak vidám hangulatú gitárszólók pedig jót tesznek az ember lelkének. Így aztán happy end-del zárul a történet.

Egy instrumentális tétel, a Sodrásban követi a trilógiát. Rubcsics Ricsi rendesen megszaggatja a húrokat. Fasza kis nóta. :) Ha rám bízták volna, akkor itt érne véget az album, de jön még a Botrány-gyár, mely a bulvársajtót ostorozza. Szerintem még ennyi időt is felesleges elpazarolni a bulvárra. Főleg, hogy maga a nóta sem egy telitalálat. A lemez végére öt bónusz is felkerült. A tavalyi budapesti lemezbemutató koncerten rögzített számok az utolsó három Ossian albumról kerültek ki. Jó minőségű a felvétel, nem csak a banda, de a közönség is rendesen hallható.

Egy nagyon összeszedett albumot tett le az asztalra idén az Ossian. Jórészt sikerült elkerülni azokat a kis csapdákat, melyekbe rendre belesétált a csapat az utóbbi lemezeken, így a Szabadság Fantomja az egyik legjobb az újkori Ossian anyagok között.