Kevés annyira meghatározó egyéniség van a hazai heavy metal életben, mint az Ossian és a Wellington alapító énekese, Paksi Endre. Két zenekar élén tizenkét albumot jegyez, hat könyve jelent meg Paul Trent álnéven. Endre aktáiba Hartmann Kristóf mélyedt bele. Az igazság idelent van.

Mikor és hol születettél?

"Budapesten születettem 1958. december 10-én."

Testvéreid vannak?

"Szüleim elváltak és édesapám révén vannak féltestvéreim, akiket szinte egyáltalán nem ismerek."

Milyen tanuló voltál?

"Az általános iskolában elég jó, de ezt nem a szorgalmamnak köszönhettem. Elég volt, ha a szünetekben átolvastam az anyagot. A gimnáziumban - az  I. István gimnáziumba jártam - már ez a stratégia nem vált be, úgyhogy a reáliákból egyre gyengébb lettem. Viszont a humán tárgyakból nagyon jó voltam. Az irodalom és a történelem nagyon ment, volt nagyon jó fej idõs történelem tanárom, akivel gyakran végigdumáltuk az órát."

Továbbtanulásra nem gondoltál?

"A gimnázium elsõ két évében még terveztem, viszont harmadik környékén elkezdtem Vikidálos P. Mobil koncertekre járni. Ekkor határoztam el, hogy zenész leszek, és onnantól kezdve már nem érdekelt semmi más."

Milyen zenekarokban játszottál az Ossian és a Wellington elõtt?

 "Az elsõ komolyabbnak tűnõ zenekarnak Kentaur volt a neve. Újsághirdetés alapján találkoztunk Kukovecz Gabival, egy Tepertõ nevű énekesünk volt. Rengeteg tagcsere volt, kezdetben feldolgozásokat késõbb saját nótákat is játszottunk. Gáborral egyidõben voltunk katonák is. A leszerelés után csináltuk meg a Pokolgépet. 84-85 táján kb. fél évig voltam egy Rockwell nevű csapat tagja, ahol korábban Tarcza Laci dobolt és Pazdera Gyuri basszusgitározott. Õk akkor kerültek be a Gépbe, amikor én ki. Aztán ez a formáció is megfáradt, ami nem is baj, hiszen helyette lett az Ossian."

Mikor volt életed elsõ koncertje?

"Valamikor '79 elején lehetett a Kentaur együttessel játszottunk egy iskola pincéjében. Az elsõ szám után tönkrement a basszuserõsítõ. Onnantól kezdve a mélyhangoknál rettenet porszívóhangokat lehetett csak hallani."

Melyik volt életed legjobb koncertje?

"Egy jó koncertnek sok összetevõje van. A közönséghangulat  mellett az is fontos, hogy a zenekar is úgy érezze, hogy ott van a szeren. A legemlékezetesebb bulik az Iron Maiden elõtti koncert, az UDO, vagy a Helloween turnén voltak. Különleges élmény volt nekünk akkor. Teljesen be voltunk tojva. Emlékszem, hogy Pálvölgyi Laci az öt alapinstrukciókat sorolta magának. 'Kimegyek... Bedugom a zsinórt...Feltekerem a potikat...Hogy is kezdõdik az elsõ szám?...Ha-ha!"

Mennyire változtatta meg az életedet az, hogy ismert, sikeres ember lettél?

"Magyarországon ez nem annyira jelentõs dolog. Mindig megpróbáltam szétválasztani a magánéletet és a színpadot. Soha nem szerettem a rockzenész szerepében tetszelegni. A mai társadalom kevésbé érzékeny, sokkal telítettebb információval. Hat-hét évvel ezelõtt, ha egyszer szerepeltél a TV-ben, másnap mindenki mutogatott rád, esetleg beszólt. Manapság a Z+-on, ha mennek is a klipjeink, attól még nyugodtan sétálhatok az utcán."  

Volt már nagyon furcsa rajongói kívánság?

"Általában levélben jönnek érdekes kívánságok. Volt, aki zenekari felszerelést kért, mondván, hogy mi úgyis olyan gazdagok vagyunk, de volt már olyan is, aki hűtõszekrényt vagy cipõt kért."

Melyik volt a legrosszabb korszak a pályafutásod során?

"Mindig az átmeneti korszak két zenekar között. Amikor a Pokolgép után a Rockwell átmeneti állapot volt, amibõl nagyon szerettem volna kilábalni. Rossz hatással van rám a tétlenség, feltétlen le kell foglalni magamat valamivel."

Meddig szeretnél zenélni?

"Sokáig, amíg örömömet lelem benne. Szoktunk azzal otthon poénkodni, hogy a halálos ágyamon is a híreket fogom várni, hogy a 67. lemez  bejön-e. Aztán jön a hírnök és közli, hogy Paksi Bácsi, igen, ez végre aranylemez, és miután ebben a tudatban megnyugodva meghalok derül ki csak, hogy megint jól átbasztak, hogy nyugodt szívvel haljak meg."

Mit csinálsz ha valaki belédköt az utcán? Visszaütsz vagy elfutsz?

"Gyógyíthatatlan középutas ember vagyok."

Leütöd és elfutsz?

"Megpróbálom kideríteni, hogy mi a retek van. Verekedni nem szeretek, de elfutni sem. Szerencsére már nagyon rég nem kerültem ilyen helyzetbe."

Tettél már valami olyat az életedben ami törvénybe ütközött?

"Nem."

És olyat, amit nagyon megbántál?

"Ez nehezebb. Azt hiszem, nem. A mindenkori állapotomban mindig úgy éreztem, hogy az adott döntés helyes, utólag kár okoskodni. Persze az ember ma már sok mindent másképp csinálna."

Melyik az az emberi tulajdonság, amit nagyon utálsz másokban illetve magadban?

"Magamban két dolgot nem szeretek. Az egyik, hogy mindenbõl problémát csinálok. Akkor is aggódom valamin, amikor nincs is okom rá. A másik, hogy bizonyos dolgokban nagyon lelkes tudok lenni, de sok dologhoz lusta vagyok. Számtalanszor nekiugrottam már a nyelvtanulásnak például, de a szelektív lustaságom mindig legyõzött. Ezt nagyon utálom. Másokban a hazudozás, az inkorrektség zavar a legjobban. A legjobban gyűlölt mondat, pedig a 'Majd visszahívlak' típusú beszólás."

Mitõl félsz a legjobban és mi az amit szeretnél elérni?

"Nem is annyira félelem az ami a legjobban felkavar, inkább ijesztõ, hogy milyen gyorsan telik az idõ. Szeretnék egy kis stúdiót csinálni, mert szerintem lenne hozzá érzékem."

Mikor sírtál és mikor nevettél utoljára?

"Nevetni nagyon gyakran szoktunk a kedvesemmel. Van például egy kedvenc sorozatunk a Rém Rendes család, amin iszonyú jól szoktunk mulatni. Sírni elég régen sírtam utoljára, úgyhogy inkább egy régebbi emléket mesélnék el. Gondolom sokan nem tudják, de a korai Ossian nem egyértelműen volt metal zenekar. Rockosabb, dallamosabb, billentyûvel színezett -  mondhatni Wellingtonosabb -  zenével próbálkoztunk. Rengeteg próba után össze is állt egy műsor és készült egy demó felvétel is, ami nem azonos a 86-87-es két közismerté vált anyaggal. Az elsõ koncert az FMH-ban volt, a buli után odajött egy részeg arc aki közölte, hogy reméli nem találkozik velünk egyhamar. Ezen nagyon kiborultam akkor.

Mikor veszítetted el a szüzességedet?

"Tizenhat éves koromban. A lány idõsebb volt nálam, és elõtte megérdeklõdte, hogy van-e már tapasztalatom. Én meg rávágtam, hogy persze. Utána csak annyit kérdezett: biztos? Ha-ha! "

Egyedül élsz?

"Nem. A barátnõmmel."

Vannak háziállataid?

"Jelenleg sajnos nincsenek, de remélem egyszer lesz alkalmam kertes házba költözni, ahol állatokat tarthatok."

Mit szeretsz legjobban enni/inni?

"Majdnem mindent örömmel elfogyasztok, úgyhogy inkább azt mondanám el amit egyáltalán nem bírok legyűrni, az a tökfõzelék. Az italok közül az ásványvíz a kedvenc, de a Sörivó vagyok is igaz, szeretem a finom söröket is."

Próbáltál már kábítószereket? Ha igen, akkor mi a véleményed róluk, ha nem, akkor miért nem?

"Nem próbáltam. Azért nem, mert önmagamtól tartok. Ha iszom, akkor sem mindig tudom megtartani a mértéket. Ha a drogtól jól érezném magam biztos nem állnék meg, hanem föld alá küldeném magam. Emellett nem is érzem szükségét."

Hogy kerüli el az ember a zenészkörben a kísértést?

"Ha az ember kiegyensúlyozott, nem nehéz ellenállni a kísértésnek. Egy csomó jó dolgot szeretnék csinálni és ehhez tiszta fej kell."

Mi volt az utolsó könyv amit olvastál?

"Ha hülyeséget akarok mondani, akkor Paul Trenttõl a Haláljáték, mert a készülõ könyvnek olvasgattam a gépelt verzióját. Komolyra fordítva a szót az utolsó könyv amit olvastam, illetve újraolvastam az Stephen Kingnek a Rémálmok és lidércek című novelláskötete volt."

Melyik a kedvenc könyved?

"Kedvenc könyvem rengeteg van, megszállott King rajongó vagyok. Nem fenntartások nélkül, vannak könyvei amelyek kevésbé tetszenek, de hatalmas klasszikus a Tortúra, a Ragyogás, ezeket bármikor szívesen elõveszem. Nagyon szeretem Rejtõt is."

Olvastad a Bibliát?

"Nehéz olvasmány. Van egy Bibliám, amibe bele-bele kapok, idõvel talán eljutok oda, hogy összeálljon az egész. Nagyon jó idézeteket találok benne."

Hívõ ember vagy?

"Nem."

Melyik lenne az a három lemez amit egy lakatlan szigetre magaddal vinnél?

"Ez nagyon nehéz kérdés. Több száz zeném van, amit szeretek. (Endre itt hosszú percekig gondolkodott.) Ozzynak a Diary Of A Madmanjét vagy Blizzard Of Ozz-t, egy T.Rex Greatest Hits-t, õvelük szerettem meg a rockzenét, no meg persze Queen-t is vinnék."

 A saját lemezeidet meg szoktad hallgatni? Melyik a kedvenced közülük?

"Inkább a régebbi videóinkat szeretem nézni, de elõkerül néha egy-egy régi lemez. Az Ossianok közül az Ítéletnap, a Wellingtonok közül a Végtelen dal a kedvenc."

Van olyan anyag amit ma már nem adnál ki, vagy nagyon másképp csinálnál?

"Persze, a kettes Ossian. Nagyon sokat baszogattak minket az elsõ lemez miatt. Annak a hangzása tényleg nem volt szuper, de a dalok nagyon jók a ami napig, ezt a mostani  koncertlemez  is bizonyítja. A Félre az útbóllal a szakmának szeretünk volna bizonyítani, túl bonyolultak lettek a dalok."

A kettes anyagoknál ez nálad általános jelenség.

"Igen, van benne valami."

Érdekel, hogy mit írnak rólad a kritikusok?

"Persze. Nem várom el, hogy az egekig magasztaljanak, de a sárba tiprást rosszul viselem."

Nem lép ezen túl az ember tíz év tapasztalatával?

"Szerintem nem. Egy újság általában sok ezer, vagy tízezer emberhez jut el, nem mindegy hány ember elõtt sározzák be a nevedet. Szerintem ez mindenkinek érdekes, aki már szembekerült ezzel a problémával. Viszont eddig egyetlen kritikára reagáltam vissza, ami nagyon bántó volt."

Melyik a kedvenc lemezborítód?

"Nagyon megfogtak a régi Black Sabbath borítók, nagyon jók voltak azok a sötét hangulatú festmények. Tetszettek a Supertramp fotógrafikái és a tavalyi Oasis lemez borítója is találat volt annak ellenére, hogy a zenéjüket nem hallgatom."

Mi volt az utolsó lemez, amit vettél magadnak?

"Egy BTO (Bachman Turner Overdrive) válogatás. Nagyon szeretek turkálni a CD boltokban, az utolsó sorokban szinte mindig találok valami kincset, ami talán nem annyira felkapott, viszont nagyon jó muzsika. Az új megjelenések közül az új Smashing Pumpkinst tettem be utoljára a gyűjteménybe. Billy Corgan számomra a 90-es évek Marc Bolanja. Persze ezt a hangjára és az egyéniségére értem, nem a fazonjára, mert arról mindig egy borotvált fejű Galla Miklós jut eszembe, ha-ha! De semmi gond, mert mind a két fazont bírom. Az új Smashing lemez klipnótája nagyon jó, de az album kicsit csalódás volt, még barátkozom vele."