megjelenés: 2003. szeptember 12.
kiadó: Hammer Records


Minden évben így ősz táján menetrendszerűen érkezik az újabb Ossian mű. Az utóbbi két lemez (Titkos ünnep, Árnyékból a fénybe) sikerei nem indokoltak semmilyen drasztikus változást a zenei megfogalmazásban, így túl sok meglepetés nem éri azt, akik naprakészen követi a csapat munkásságát.

Csembaló hangszínű szinti témára épül a nyitány, amit a címadó Hangerőmű követ a legutóbbi Árnyékból a fényre album hangulatában. Kristálytiszta hangzás, dörgő gitárok, menetelős tempó a verzék alatt és egy fülberagadó dallamú refrén. A Desdemona egy halfordi sikollyal indul és ugyanolyan zakatolós, mint ez előző dal. Van benne egyfajta korai Ossian íz. Erre a nótára, még a lemezmegjelenés előtt készült egy motoros, sztorizós videoklip, amit a multimédiás részben a 15 perc klipjével együtt meg is lehet nézni. Egy fokkal jobb, mint a tavalyi Tél hercegnője. A Bilincs vagy ékszer a "középtempós lírai" a lemezen. Érdekes az "egylevegővételes” refrén. Az A könyv egy speed metal szerzemény, akár a Pokoli hajsza 2020 ikertestvérének is nevezhetnénk, még a dalszöveg témája is hasonló csak a csattanó nem olyan frappáns, mint anno. A dalszövegek terén egyébként erőteljes stagnálás fedezhető fel. A már sokszor ellőtt puskaport töltögette vissza Paksi Endre a Hangerőműbe. A Társ a bajban egy "csöpögős lírai" barátságról, szerelemről. Körülbelül itt kezd fárasztani, megfáradni az anyag. Talán még belefér a Még egy nap, de ebben sincs semmi extra. A leggyengébb tétel Az utca szava. Az egész egy diszkó lötyögést imitáló ritmusra és effektre épül, tökéletesen naiv, buta dalszöveggel megspékelve.

Azt hiszem nem ártana egy kis pihenőt tartani a csapatnak, felborítani ezt a lemez-turné-lemez-turné körforgást. Senki nem képes folyamatosan, éveken át a legjobb formáját hozni, bármilyen remek zenész is egyébként. Talán az is pozitív lenne, ha a többiek jobban kivennék a részüket a dalszerzésből. Azt hiszem, a jelenlegi munkamódszerből adódik, hogy minden dalt Paksi Endre jegyez (összesen két nótában van feltüntetve még Rubcsics Ricsi, mint társszerző), de bizonyára változatosabb lenne a muzsika, ha ebből a szempontból sem egyemberes lenne az Ossian.

Ettől függetlenül a vérbeli rajongókat nem fogja csalódás érni a Hangerőművel. Csak ezeket a témákat már hallottuk egyszer. Azt hiszem, számomra továbbra is a Fémzene és a Titkos ünnep maradnak a legjobb újkori Ossian művek.