Árnyékból a Fénybe
2006.08.23. 16:36
Hamar elröpült egy esztendő és megérkezett a Titkos ünnep folytatása, az újkori Ossian negyedik stúdiólemeze az Árnyékból a fénybe. A felállás a basszusgitáros posztjára a Falanxból igazolt Erdélyi Krisztiánnal erősödött. Az albumot Havancsák ?csk-1? Gyula kellemes mélykék színekkel operáló sci-fi ihletésű, poszterré kihajtható borítója díszíti. Tizenhárom vadonatúj Ossian dal plusz egy videoklip található a cd-n.
A lendületes Föld fekete doboza indítja a lemezt. Zakatoló gitárok, sodró tempó és a Föld végzetének képeit leíró szöveg. Következik a középtempós Egyetlen, ami egy - nekem kissé szürke - szerelmes dal. Végig egyetlen ütemet puffogtat Hornyák Péter dobos. A Szikrák a szélben a '91-es Ítéletnap lemez hangulatát idézi. Endre keményen énekel, a zene pedig egy masszív kőtömb, ahogy a zenekar pakolja a súlyt az énektémák alá.
Az első nem szokványos dal az effektezett énekkel bíró Hosszú álom, mely gyönyörű szövegével a halálról beszél, amihez a hangulatot a vonszolós verzék, vonósokkal kísért refrén, távoli harangzúgás, síron túli dallam biztosítja. Ébresztőként jól esik a tipikus Ossian dalnak tekinthető címadó. Sajnos itt is zavaró kicsit a gépet utánzó monoton dobolás.
A 15 perc az egyik legjobb a lemezen, lendületes tempójával, változatosságával, azonnal ható refrénjével. A legjobban az tetszik az új album kapcsán, hogy nagy gondot fordítottak a markáns refrének kidolgozására. A Végállomás motel is a legjobb pillanatok közül való, ötletes zenei megoldások, változatos ritmus, remek dalszöveg. Az Életem filmje egy maidenes tekerés.
A Tél hercegnője az album lírai dala, egy szerelmes vallomás. Rubcsics Ricsi gyönyörű dolgokat játszik a gitáron. Erre a dalra készült a multimédiás bonuszként cd-re írt videóklip. Sajnos a képi megjelenítés (középkori bajvívás) messze elmarad a dal csodaszép hangulatától. A sorban innentől három középtempós darab jön (Őszi eső, Valódi mátrix, A tigris könnyei), melyek minden különösebb meglepetés nélkül mennek el mellettem. A záró Ha kiszállnék a Gyújtópontban lemez hangulatát idézi számomra.
Összességében tisztességes munkát vésett műanyagba 2002-ben az Ossian. Paksi Endréék maradtak az előző lemezen bevált receptnél: könnyen megjegyezhető dallamok, kidolgozott refrének, egy kis rock, egy kis heavy metal. Az albumon 40-60 százalékban szerepelnek az igazán üdítő dalok (Szikrák, Hosszú álom, 15 perc, Végállomás motel, Tél hercegnője), és a megszokott, de kellemes megoldásokkal operáló számok. A lemez hangzása pedig kellően dögös és tiszta.
Akik eddig szerették az Ossian lemezeit most sem fognak csalódni, a többiek pedig még a lemezismertetőt sem olvassák el.
|