Az Acélszív után most az 1989-es Félre az útból lemezre jutott az újrakiadás sora. Az első szembetűnő újítás a borító frissítése. Az eredeti, rózsaszín-narancs-lila koncertfotót egy bordó-fekete tónusú, ugyancsak a PeCsában készült kép váltotta. A bookletben is rengeteg korabeli fotó kapott helyet. Sajnos ugyanúgy, ahogy a debütalbum esetében, most sem kerültek be a szövegek a füzetbe.

Annak idején nagy homlokráncolás, értetlenség fogadta az Ossian második lemezét. Az Acélszívhez képest jóval komplexebb témák születtek, megfogyatkozott a metal-himnuszok száma, és a közönség nem fogta azonnal az adást (a következő lemezen vissza is vettek Paksi Endréék). Az albumon fontos szerepet kapott a dob és basszus összjáték, Maróthy Zoli is összetettebb gitármunkát vezet elő, mint az első albumon, rengeteg kis finomságot csempész a számokba. A felújított hangzás még több dögöt lehelt az anyagba. Öröm hallgatni az olyan dalokat, mint a maidenes Mérgeskígyó, az instrumentális Fejlövés, a bulizós Tébolyult szombat, a lendületes Bűnös város, az ugyancsak instrumentális gyönyörűséges Valahol messze, a Petőfi versre épített Föltámadott a tenger, vagy a főkedvenc Itt vagyok. Mindig azt hittem, hogy annak idején felcserélték a Fejlövés és az Ossian című dalokat. Előbbi egy jó kis instrumentális dübörgés, míg utóbbi egy ars poeticát megfogalmazó tétel, refrénjében az "...elindul egy furcsa érzés, olyan, mint egy fejlövés." sorral. De most is ugyanígy szerepel, tehát gondolom direkt.

Az új évezred alkalmából, bónuszként három, '92-ben újra felvett dal (Bűnös város, Tébolyult szombat, Valahol messze) került a cédére. Érdekes, hogy jóval gyengébb hangzással bírnak ezek a verziók az eredetiekhez képest. A Valahol messze extra verziója azért így is remek. Multimédia track most nincs. Nem is emlékszem, hogy készült volna videóklip valamelyik dalra annak idején.
Bevallom őszintén, hogy nekem sem jött be elsőre a Félre az útból, de az idő megérlelte az anyagot (vagy engem), és most élvezettel hallgatom minden egyes dalát.