Endre szobájában gyülekezett a zenekar... A falakon körbe-körbe koncertplakátok az Ossian különbözõ korszakaiból, szinte a teljes Metal Tornádó, Invázió stb. buliplakát-sorozat és persze Endre ágya felett egy óriási Ozzy-poszter. Ki más is lakhatná ezt a szobát, mint Paksi Endre, az Ossian frontembere?

Miután végighallgattunk egy-két új nótát, bekapcsoltuk a magnót, és az addig hangosan viccelõdõ társaság mély csendbe burkolózott. Senki sem akarózott feltenni a Nagy Kérdést. Végül a reménytelennek látszó helyzetet Endre oldotta meg:

Arról szeretnék beszélni, mert biztosan mindenkit ez érdekel, hogy miért? Tette fel magának a kérdést.

A miért pedig - gyengébb képességû olvasóink kedvéért elmagyarázom - arra vonatkozik, mi lehetett annak oka, hogy 1989 szeptemberében az Ossianban kicserélõdött a dobos és a basszusgitáros személye. Ha eddig talán nem, most már biztosan mindenki tudja, hogy Galántai Zsolt helyére Nagyfi Zoltán dobos, Pálvölgyi Laci helyére pedig Vörös Gábor basszusgitáros került. Tehát miért is?

Ez két külön ember két külön történetekezd bele Endre lendületesen, ám mégis megfontoltan, alaposan mérlegelve minden szót.Pálvölgy Laciról annyit talán, hogy ilyen jó zenészhaverom még nem volt sosem. Óriásikat lehetett vele hülyéskedni, egészen addig amíg próbára nem került a sor. Õ mindig az élet könnyebbik oldalát nézte, és ebbõl nem ebbõl nem is csinált különösebb titkot. Egyszerûen és magyarul nem gyakorolt. persze adtunk neki különbözõ határidõket, kértük, könyörögtünk, de hatástalanul...

Ehhez még annyit tennék hozzáegészíti ki Endrét Maróthy Zoli -, hogy azért volt ez nagy gáz, és azért is haragudtam meg rá, mert Laci, mikor bekerült a zenekarba, valami szédületes energiát fejtett ki, és pillanatok alatt megtanulta a nótákat. Ahogy biztosnak érezte a dolgot, kiengedett gyakorlatilag. Szóval nem béna a Laci, mert nagyon jól csinálta a témát...

Zsoltival pedig pont fordítva álltunkfolytatja Endre.Nagyon jó muzsikus, nagyon jól is tudtunk együtt zenélni, de õ ettõl a mûfajtól, meg hát tõlünk is elég távol álló ember. Számára a legrockosabb dolog a Rush progresszív rockzenéje meg ilyenek. Olyan volt az utolsó évünk együtt mint egy rossz házasság, egy tucatnyi összeveszés, aztán kibékülés... Zeneileg nagyon jól együtt voltunk, de emberileg nem...

És hogy választottátok pont az itt ücsörgõ két úriembert?

Ravasz módon - üti el a kérdést az újsütetû dobos, Nagyfi Zoli, alias Pumukli, erre persze óriási a nevetés.

Az Ossian/Szekeres Project közös nyári turnéján Vörös Gabi és Nagyfi Zoli még az elõzenekarban játszottak, majd hirtelen eltûntek onnan...

Szóval a közös turnén tûntek fel nekem így együttemlékszik vissza Endre. Bár a Pumuklit már elõzõ zenekaraiban is láttam. Mindig is ez a fajta, sallangmentes dobolás tetszett, semmi pilincka, csak a tempó, de az keményen. nagyon meggyõzõek voltak Gabival, és nagyon megtetszettek nekünk. Annak idején, mikor a Kokót (Kovács T. Péter, az Ossian elsõ bõgõsea szerk.) bevitték katonának, tartottunk meghallgatást, de borzasztó volt a színvonal. Olyan nagymellényû emberek jöttek és pillannatokon belül véreztek el. Nagyon remélem, hogy a színvonal azóta javult... Szerencsére most nem volt szükség meghallgatásokra. A körülöttünk kialakult csend magyarázata pedig az, hogy szükségünk volt egy pár hónapra a zenekar összepróbálására, a "fiatalok" próbaidõn voltak. De mára minden oké, ahogy hallottátok is az új nótákat. Ami kellemetlen volt, az ugye a Tamás... De õ nagyvonalúan fogta fel a dolgot, nincs harag, fõleg, hogy a Gazsó (Galántai Zsolt) beszállt hozzá.

Nincs haragjelentette ki Zoli. Ezt én tanúsíthatom, minden vasárnap együtt próbálunk Tamással, rendszeresen felléper a koncertjein, és õ is jön velünk játszani a PeCsa-ba.

Na, akkor most már mindeki kiadta a feszültséget, lehet könnyíteni a szerelvlnyen, sõt hátra is dõlhetünk. Azonban Zoli valami olyasmit említett a telefonban, hogy készül a nagylemez...

Igen, március-áprilisban kell majd megjelennieerõsíti meg Zoli újra.

A lemez címe: A rock katonáiveszi át a szót Endre. Gyanítom, hogy készült a beszélgetésre, hiszen nagyon határozottan tereli a szót. És az elõzõ két lemezzel kapcsolatban annyit mondanék, hogy mindkettõnek megvoltak a maga erényei és hiábi. Azt ti is jól tudjátok, hogy a második lemez (Félre az útból) valamivel bonyolultabbra sikerült, ritmusváltások s a többi...Ezzel szereztünk olyan híveket, akik nem szerették az elsõ lemezt (Acélszív), viszont valóban volt, akinek az elsõ jobban tetszett. Na most, zseniálisan kitaláltuk, hogy a két LP erényeit megpróbáljuk ötvözni a harmadik lemezre...

Ezek mik voltak szerintetek?

Endre : Az elsõ esetben egy jó értelemben vett dallamosság, könnyebb érthetõség, dallamban és szövegben egyaránt.

Zoli : És az emberekhez szólás, szerintem.

Endre : A másodikon pedig a jobb megszólalás, a durvább hangzás, a tempók, ilyesmi...

Miért éppen A rock katonái lett az album címe?

Endre : Ez egy fajta életérzést fejez ki... Amikor a buli elõtt a rockerek megszállják a várost, és persze utána jönnek a bulira. A címadó nóta szól errõl, ez egyben a lemez nyitódala is... Az egész lemez valahol a rock különbözõ fazonjaival foglalkozik, a rock katonáival, ha úgy tetszik. Van egy lazább nóta az öreg rockerrõl, aki már rég nem bõrökben ját, viszont a zenét még hallgatja otthon, és ha benyom pár sört, fogadkozik égre-földre, hogy újra kijár majd a nagy bulikra... Aztán a Haragban a világgal egy balhés srácról szól például... Végre sikerült csinálni egy lassú számot is, egy nagyon szépet...

Zoli : Az eleje nagyon jól kezdõdik...

Endre : Lesz egy misztikus történet is a lemezen, tehát nem minden szöveg a máról szól. És 99 százalék, hogy feltesszük az elsõ demónkról oly közkedvelt A heavy metal születése címû produkciót is. Koncertváltozatban! Valószínûleg ez mint olyan ínyencségszerûség, a lemez zárótétele lesz! Pillanatnyilag 10 nótánk áll készen, de persze a stúdióban még sok minden változhat.

A beszélgetés eddig az Endre által irányított mederben folyt, most, hogy Endre kicsit levegõt vehessen, megpróbáltunk bevonni a társalgásba az eddig csendben figyelõ új srácokat. Gabi és Zoli, ti hol játszottatok eddig, mennyi idõsek vagytok és milyen zenéket szerettek? Egyáltalán mondjatok már valamit! Magatokról akár, vagy amit csak gondoltok...

Vörös Gabi : 24 éves vagyok, 79-ben kezdtem el dobolni, párnákonmert akkor még dobos voltam. Szóval már tíz éve zenélek! (Harsány kacaj a többiek részérõl) A Led Zep-filmre nyomultam akkoriban, ma is szeretem õket, nagyon. Aztán basszusoztam itt-ott. A Gazsó annak idején, 1988 februárjában fel is hívott, hogy próbáljam ki az Ossiant, de akkor közbejöttek dolgok...

Endre : Mondd ki, hogy vendéglátóztál, nyugodtan!

Gabi : Szóval még el is mentem megnézni õket az UDO elõtt, de akkoriban a pénz... Leszerelés után... Mi is van még? Ja, a kedvencek... Rengeteg zenekart szeretek, Iron Maiden például...

Endre : Ezt a kérdést nem nagyon szeretem, mert például én is mindenevõ vagyok metalban...

Zoli : Szerintem egy zenésznekvagy akár egy újságírónak is nagyon nehéz zenekarokat vagy stílusokat szeretni. Van jó zene és rossz zene... kész.

Nagyfi Zoli : Nekem az Ossian a kedvencem. (Újabb harsány nevetés a szoba minden sarkából.)

Endre : Na, ha elkezdted, akkor most már beszélj.