- Amikor készülni kezdtetek erre a lemezre, milyen elképzeléseitek voltak? A régi Ossian hagyományokat akaratátok folytatni, vagy valami újszerût alkotni?

- Rutinos interjúolvasó vagyok, mindig veszem a Metal Hammert - mosolygott Endre - és tudom, hogy ilyenkor jön a zenekaroknál az össznépi bla-bla az eddigi legjobb, legkeményebb lemezrõl. Én csak annyit mondok, szerintem amellett, hogy megmaradt a régi Ossian sound, keménység és lendület szempontjából jócskán továbbléptünk...

- Szóval akárhogy is - szólt közbe Zoli -, ez az eddigi legkeményebb lemezünk. Ha...Ha...Ha....! - vigyorgott jellegzetes nevetésével.

Azt hiszem az Ossianban fontosak a szövegek. Endre, miként kezdesz hozzá egy szöveg megírásához, honnan jönnek az ötletek?

-           

Általában a nóták hangulatához próbálok szöveget írni. Elõbb a zene készül el. Egy-egy szövegötlet mindig beugrik. Ez lehet egy-két szó vagy mondat. Aztán abból építem fel az egészet.

-           

A másik legfõbb szereplõ a lemezen a gitár. Sok és hosszú szólót Hallani a korongon. Zoli, te milyennek érzed a gitár pozícióját ezen az albumon?

-           

Hát... Szólóból lehetne több is! Ha...Ha...Ha! Nem, az igaz, talán hosszabb és gyorsabb szólókat játszottam fel, de ez nem szándékos. Nem akarom ezt ideologizálni. Úgy éreztem, ide most ilyenek illenek.

Nemcsak a muzsika, de a lemezborító is különleges ez alkalommal.

Igen, egy Franciaországban élõ festõ, W. Siudmak képét választottuk.

- Úgy bukkantunk rá - vette át a szót Endre -, hogy egy albumát láttam az illetõnek és sikerült vele kapcsolatot találni. Sajnos, sokáig bizonytalanságban voltunk. Hála a Magyar Postának, négy nap helyett, több mint egy hónapig odafelé a levél. De végül kedvezõ választ kaptunk. Szeretnénk, ha ez egy fáintos kis borító lenne.