Van egy jó hírünk és egy nagyon rossz. A jó hír: az Ossian elkészítette nyolcadik, Keresztút címû stúdióalbumát. A rossz: ez az Ossian utolsó albuma. Igen, ez az igazság. A teljes igazság pedig még ennél is szomorúbb. Azért nem lesz több Ossian lemez, mert az együttes a lemez megjelenése után feloszlik. Ilyesmivel a Metal Hammernél nem viccelünk, úgyhogy jobb, ha mindenki tudomásul veszi ezt és belenyugszik az információba, amelyrõl a maga teljességében elõször nekünk nyilatkoztak a zenekar tagjai és amelyet a legtöbben valószínûleg tõlünk hallanak - olvasnak. Az okokról a Metal Hammer két szerkesztõje, Cselõtei László és Lénárd László kérdezte az együttes tagjait. Az eredményt Cselõtei László vetette papírra.

Amikor elõször hallottam a pletykát, még 93 tavaszán, meg voltam gyõzõdve róla, hogy nem igaz, hiszen a csapat tagjai csak mosolyogtak, amikor errõl kérdeztem õket. Aztán a tavaly évvégi AIDS ellenes bulin a PeCsa büféjében egy ismeretlen rocker srác jött oda hozzám, és kérdezte, igaz-e, hogy az Ossian felolszlik. Nem tudtam mit válaszolni, de azonnal a színpad mögé siettem és faggatni kezdtem Maróthy Zolit. Ekkor vált bizonyossá a dolog számomra. De a feloszlás hátterének megismerésére még egy hetet várnom kellett. Az együttessel Göbölyös László fotóstúdiójában beszéltük meg a találkozót, ahol a következõ - és egyben utolsó - album promóciós és borítófotói készültek. Mindnyájan ott voltak. Hárman nagyon vidámak, talán egy kicsit túl vidámak is, egyvalaki pedig komoran, inkább a munkára koncentrálva. Szinte vibrált a levegõ a feszültségtõl. A vidámak - Maróthy Zoli gitáros, Vörös Gábor basszusgitáros és Tobola Csaba dobos - alig bírtak magukkal, szinte rá kellett kényszeríteni a komolyságot. Talán egy kissé erõltették is a poénokat. Paksi Endre énekesnek viszont az arcizmai sem rezdültek, meglehetõsen kelletlennek látszott, érzõdött rajta, szeretne a végére járni a fotózásnak. Egy óra késéssel be is fejezték a fotózást. Ott helyben körbeültük a diktafont és belevágtunk a közepébe.

Fiúk igaz-e a hír, hogy az Ossian együttes feloszlik?

- Igaz. - szögezte le szûkszavúan Endre.

Miért határoztatok így, egyáltalán ki döntött errõl?

- Közösen döntöttünk így. Alapos megbeszélések után. - mondta Csaba. - Az okokról talán a többiek beszéljenek.

Nehéz, kínos csend után végül Endre szólalt meg:

- Azt hiszem, hogy életem egyik legnehezebb döntése volt ez. Jó pár száz átvirrasztott éjszakát és átmeditált napott jeletett ez. De ezek után is úgy láttam, hogy nem találok más megoldást.

Mi volt a probléma számodra, illetve számotokra, amit nem lehett másképp megoldani?

- Még mielõtt errõl beszélnénk, szeretnék leszögezni egy dolog. Valóban, június környékén tettem olyan kijelentést, miszerint totálisan abba akarom hagyni a zenélést, mert rettenetesen el voltam keseredve bizonyos dolgok miatt, de közben úgy döntöttem, hogy mégsem, mert érzek magamban annyi kreativitást, a véremben még van annyi zenészvér, hogy továbbdolgozzak. Egyenlõre átrendezem a dolgaimat, át kell gondolnom sokmindent, mert szerintem rengetegett változott a világ 1986 óta. Jelenleg 1994-et írunk és én szeretném megtalálni a helyem ebben az 1994-es világban.

Ez azt jelenti, hogy szerinted az Ossian nem olyan zenét játszik, mint amilyet a kor megkövetel?

- Nem, egyáltalán nem errõl van szó. Gyakorlatilag személyes ellentétek miatt oszlik fel a zenekar. Azt viszont elhatároztuk, hogy emelt fõvel, méltóságteljesen fogjuk ezt a dolgot lezárni és nem kicsinyes piszkálódásokkal. Sokmindenben nem értünk egyet, illetve személy szerint én nem értek egyet egy csomó dologban Maróthy Zolival és nem tudjuk a dologkat közösen továbbcsinálni.

Én még a legutóbbi lemeznél is azt éreztem, hogy nagyon jól tudtok együtt dolgozni. És persze az sem elhanyagolható tény, hogy együtt kezdtétek el ezt a zenekart!

- Kilenc év van mögöttünk. Gyakorlatilag 85 májusától 94 májusáig - mert hiszen akkora terveztük a búcsúkoncertet - kilenc kemény esztendõ telt el.

Ezek szerint azért zeneileg még egyetértetek. Ennek ellenére úgy érzitek, hogy már nem tudtok együttmûködni, leküzdeni a problémákat? Hiszen az Ossian egy sikeres zenekar, amely jelenleg is pályája felsõ szakaszában tart!

- Itt nem csak arról van szó, hogy már nem tudunk együttdolgozni, hiszen száz és száz zenekar mûködik úgy akár éveken át, hogy a tagok nem is találkoznak csak a koncerteken. - fejtette ki a témát Zoli. - És ettõl független, hogy mennyire tudnak jó dolgokat kitalálni együtt. Az én véleményem, hogy ha megsiklik valami egy zenekar körül, akár zeneileg, akár emberileg, akkor jobb minél elõbb lezárni az egészet. Már csak a közönség iránt érzet tiszteletbõl is. Addig kell abbahagyni, amíg mindenkiben nagyon szép emlékek maradnak, amíg teltházak elõtt játszunk. Mást már egy kicsit a dolgok után vagyunk, úgyhogy talán kimondhatom azt ami egy mûködõ zenekartól nagyképûségnek hathat, hogy ez egy nagyon népszerû zenekar, amelynek meg van a fanatikus rajongótábora. És mi ezeket a rajongókat nem akarjuk cserbenhagyni, hanem éppen azt szeretnénk, ha bennük is a szép emlékek maradnának. Nem akkor jelentenénk be, hogy vége, amikor már csak húsz ember elõtt játszunk. Egyébként ez a dolog nyár végén kezdett konkretizálódni, addig nem is gondolkodtunk rajta. De miután Endre bejelentett, hogy valószínûleg abbahagyja az egészet, mindnyájunknak el kellett gondolkoznia azon, hogy mi lesz velünk ezután. De végülis teljes egyetértésben döntöttünk arról, hogy csináljunk még egy utolsó, nagyon jó albumot, rendezzünk még egy nagyon fasza búcsúkoncertet és ezzel mintedgy foglaljuk össze több éves tevékenységünket.

- Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfûzni - szólt utána Endre -, hogy szó sincs arról, hogy én most megtagadnám az eddigi mukásságunkat, hogy én elégedetlen vagyok. Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy megcsinálhattam ezt a nyolc nagylemezt. Ezt nagyon fontosnak tartom, és szeretném üzenni azoknak, akik szeretik a zenekart, hogy ne érezzenek dühöt, vagy felháborodást. Mert, ha mi egymás között el tudjuk intézni a dolgot egymás iránti tisztelettel, akkor õk is tiszteljenek meg bennünket azzal, hogy megértenek bennünket. Ezt azért mondom, mert láttam egy-két feloszlott sikerzenekart, és utána olvastam egy-két rajongói levelet, ahol mindenféle mocskolódás és átkozódás jött vagy az egész zenekar vagy az egyik fél felé. A bandában mi is megtiszteljük egymást azzal, hogy nem mondunk egymásra semmit, akkor szeretném, ha a rajongók is így tennének!

Ha nem akartok, ne válaszoljatok, de lehet-e tudni, hogy mi az, amit annyira különbözõképeen láttok?

- Inkább hagyjuk ezt! - vágták rá szinte egyszerre mindannyian.

- Azért sem jó, ha ez a dolog ki van élezve, hogy a Paksi meg a Maróthy, mert ebben a bandában négy ember van. - állapította meg Zoli. - Mi mindig is úgy mûködtünk, hogy ott négy egyforma ember van, akik egyformán fontosak. És mi négyen határoztunk így.

És akkor most hogyan készül az új lemez?

- Ez egy érdekes kédés. - jegyezte meg Endre. - Mivel a zenekar már nem tud más olyasmit csinálni, ami konfliktus forrása lehet, most csak a zenére tudunk koncentrálni, ezért jó légkörben dolgozunk. És ez nem sablonduma, ezt komolyanan gondoljuk. Ha valaki nem dönti el elõre, hogy ezek a srácok csak a pénzkaszálás miatt csinálták az albumot, akkor kénytelen lesz elismerni, hogy ez egy igencsak jól sikerült album, amelyre igen jó dalok születtek.

- Ez azért is így van, mert miután megbeszéltük a dolgot, mindenkiben csökkent a feszültség. - tette hozzá Zoli. - Fõleg, ami az utóbbi egy-két évben midenkiben feltorlódott. Tudod, olyan ez mint egy házasság, ahol az egérbõl egyszercsak elefánt lesz. De amint az ember tisztázza a dolgokat, akkor azok megint egér méretûvé zsugorodnak. Ami nem azt jelenti, hogy nincsenek, de azt feltétlenül, hogy sokkal tisztábban tudunk egymáshoz állni és dolgozni. Tehát lejárunk a próbaterembe, nem magnón keresztül érintkezünk és küldözgetjük egymásnak az anyagot.

Nem lesz furcsa, hogy megcsináltok egy albumot és nem turnéztok utána? Ez számomra olyan, mintha a sorsára hagynátok.

- Egyáltalán nincs errõl szó, hiszen egy nagyszabású búcsúkoncertet tervezünk, amelynek az idõpontja május 14. A PeCsában játszunk utoljára. - mondta Zoli.

- Én nagyon sajnálom, hogy nem megyünk turnézni. - szólalt meg Csaba. - Szerettem ezzel a zenekarral turnéra menni, de ez most a konfliktusok miatt nem valósul meg. Jó volt, amikor négyen elmentünk és ha lehetett, akkor sokat hülyéskedtünk, ha pénzügyi problémák voltak akkor megpróbáltuk együtt megoldani. Minden hiányozni fog.

Csaba és Gábor, nem próbáltátok valamelyest enyhíteni a feszültséget?

- Én személy szerint nem. - válaszolt Csaba. - Nem nagyon akartam beleszólni. Mert ez azért egy olyan zenekar volt, amibe én belecsöppentem, úgyis mondhatnám, hogy belecsöppentem a jóba. Engem a srácok kiemeltek valahonnan és ezt én sosem felejtem el. Addig ugyanis semmit sem tudtam a dolgokról.

- Szerintem nem is lett volna értelme. - tette hozzá Zoli. - Ugyanis ez mindnyájunknak egy álma volt. Fõleg, amikor Endrével el kezdtük csinálni. Elkezdtek jönni az emberek, hogyni kezdtek a lemezek, beérkezett a siker. Most számoltuk össze, az eddigi lemezekbõl közel negyedmilliót adtunk el összesen, ami, ha jobban belegondolunk, azért nem rigófütty. És pontosan ezért kell és ezért szeretném én ezt a korszakot gyönyörû szépen lezárni. Akkor a legjobb befejezni, amíg a társak nem marcangolják egymást, amíg nem kezdünk el vitatkozni azon, hogy kié a név stb. Nem ! Mi nagyon szerettük ezt a zenekart és a jövõben is úgy akarunk rá emlékezni, hogy ez egy nagyon szép és korrekt dolog volt. Nem akarjuk szétzúzni a saját álmainkat!

Aztán majd néhány év múlva csináltok visszatérõ bulit? Ha-Ha!

- Nem láttad, hogy már plakátozzák? - vette a lapot Zoli.

- Én a magam részérõl úgy gondolom, hogy van annyi ötletem a jövõre nézve, hogy nincs szükségem ilyesmire. - jelentett ki Endre.

Ezek szerint azért ez a búcsúlemez nem lesz egy vidám darab.

- Nem hiszem, hogy ettõl más lenne, mint korábban, nem lesz gyászos. - mondta Endre.

- Törekedtünk rá, hogy ez a lemez ne azt képviselje, hogy itt most feloszlás van, meg sírás-rívás. Nekem nagyon tetszenek ezek a nóták. - fejtegette Csaba.

- Szerintem a lemezeinken mindig ott volt az optimizmus. - indokolt Endre. - Én még soha nem írtam le olyasmit, hogy nem érdemes élni. Csak igyekeztem józanul körbejárni a valóságot.

Megtudhatjuk a számok címeit?

- Lesz a Ballada a Senki Fiáról, amely egy Villon vers feldolgozása, a Mire megvirrad, az Éjszaka, a Magam útját járom, a Pénz dala. És vannak nóták, amelyeknek még most adunk címet. - sorolta fel Endre a meglévõ nótákat.

Az Ossiannak voltak stúdiólemezei, volt válogatás albuma, de nem volt még koncertlemeze. Lesz-e így a végén?

- Én személy szerint nagyon szeretném. - mondta Endre.

- Nézd, errõl már a válogatáslemez idején volt szó. - szólt Zoli. - Akkor a válogatás mellet döntöttünk. Egyenlõre nem tudjuk.

Fiúk, és azt tudjátok-e már, hogy hogyan lesz tovább, mit csináltok majd, ha már nem lesz a banda?

- Tudod, nehéz errõl akkor beszélni, amikor még tulajdonképpen benne vagyunk a jelenlegi munkában. - törte meg a néhány pillanatig tartó feszült csendet Zoli. - Szerintem nincs értelme addig a következõ munkáról beszélni, amíg nincs kész az elõzõ. Jelenleg még annyira leköt minket a lemez, hogy nagyon nehéz ezt megmondani. Mindenesetre én a magam részérõl annyit tudok, és ezt Csaba és Gábor is úgy gondolja, hogy a továbbiakban szeretnénk együttmaradni.

Nyilván más név alatt fut majd az új zenekar!

- Az Ossian név az tabu. - szögezte le Zoli. Ezt is megbeszéltük.

És Te Endre, mihez kezdesz?

- Én éppen most fejeztem be egy könyvet. Megírtam, elkészült. Nem szeretek felelõtlen kijelentéseket tenni, de nekem azt ígérték, hogy május környékén meg is jelenik. Jelenleg ez köt le, de azért körvonalazódnak a dolgok. Már vannak új társjelöltjeim, akikkel összehozok egy zenekart. És alulról elkezdem megint.

Endre, ezek szerint a nyári álláspontodhoz képest változtak a dolgok!

- Mindig újra és újra akkumulálódom. Ha fölkelek a padlóról mindig jönnek az ötletek. Ez nálam valami lelki kényszer! Képtelen vagyok abbahagyni!

Milyen zenét fogsz csinálni a jövõben?

- Errõl szerintem nagyon korai és talán fölösleges is beszélni, mert ilyenkor jönnek a nagy igéretek, az emberek elkezdenek várakozni és aztán kiderül, hogy az egész nem is olyan húde új, meg minden! Errõl csak annyit mondanék most, hogy mindenképpen lesznek átfedési pontok az Ossiannal, hiszen a szövegeket és a zene egy jelentõs részét én írtam. De ugyanakkor szeretnék egy kissé merészebb dolgokat csinálni. Merészebben kísérletezni mind zeneileg, mind szövegileg.

Mikorra tervezed az új banda bemutatását?

- A jövõ év második felére.

Vörös Gábor már jó egy órája csak hallgatott, kiolvasott egy Képes Európát, nem akart megnyilatkozni. Számunkra azonban az õ véleménye is érdekes volt.

Gábor, neked mi a meglátásod a történtekkel kapcsolatban?

(A kérdés óriási ovációt váltott ki, halljuk, halljuk kiáltások hangzottak fel.)

- Én egyetértek... - hangzott a szûkszavú válasz.

De kivel? - kérdeztünk rá, mire óriási röhögés keletkezett, feloldva a levegõben továbbra is meglévõ feszültséget.

- Tudod, eléggé le vagyok sújtva. - mondta aztán Gábor. - Rosszul érintett, ami történt, mert nekem is nagyon fontos volt ez a zenekar. De kicsit ki is ábrándultam az egészbõl az utóbbi hónapokban. Egyébként talán jobb is, hogy így történik, mert az ember élete, az egészsége fontosabb annal, mint hogy így veszõdjünk.

Úgy érzitek, hogy mindent megtettetek azért, hogy együttmaradjatok?

- Nagyon sokat rágódtunk ezen. - folytatta Gábor. - Hihetetlenül sokat változtak a dolgok a nyár vége és október utolsó napjai között. Minden nap más verzió volt, hogy most mi legyen. Óránként telefonáltunk egymásnak. Hol a Csaba, hol a Zoli, aztán elmentünk Endréhez. Mindenki teljesen ki volt bukva. Nagyon végig gondoltunk. Nem volt egy könnyû döntés.

Miért nem jelentétettétek be már korábban, hogy az Ossian feloszlik?

- Nem akartuk, hogy hisztérikus hangulat alakuljon ki. - mondta Zoli. - Tudod, ezért nem akartunk szólni róla az évvégi koncerteken sem. Számunkra a színpad egy szent hely, ahol minden probléma elhalványul. Ott mindig a zene a legfontosabb, mindnyájan arra koncentrálunk, hogy a legjobbat nyújthassuk.

Mit is mondhatnék erre, mindhogy tényleg a zene a legfontosabb, és nagyon nehéz megérteni kívülállóként, hogy van ami képes ennek az útjába állni. A magyar rockéletet az Ossian feloszlásával pótólhatatlan veszteség éri. Nyolc csodálatos, érzelmekkel, jó dalokkal teli lemez õrni a munkásságukat. Nagy dolog ez egy hazai együttes életében, és a srácok szavaiból kiderült, érzik ezt, és mindnyájan megbecsülik, ami együtt elértek. Talán még több is jöhetett volna ezután, ha nem szólnak közbe emberi dolgok.

Egy együttes sikeri csúcsán oszlik fel. Hõsies elhatározás, hiszen Magyarországon egy ilyen nagyságrendû karriert felépíteni rendkívül nehéz a rock - és különösen a hard rock - szakmában. De azért bízunk benne, hogy külön-külön is sikerül nekik megismételni eddigi sikereiket, legyünk optimisták és reméljük, hogy ezentúl kétszer annyi jó zenében lesz majd részünk, mint idáig! Mindenesetre a Metal Hammer igyekszik mindkét fél újrakezdését minél jobban segíteni!

Akkoriban megdöbbenést keltett, ugyanakkor rendkívül üdítően hatott az Ossian image-e, színes, tépett, rojtos, szalagos színpadi öltözéke a sok, szinte kötelezően fekete, kiszegecselt bőrbe bújt banda közt.

"Az egy éves próbálási idöszakban, a tagkeresések folyamán rengeteg feszültség és indulat halmozódott fel bennünk. Akkor születtek olyan nóták mint a "Metal Vihar", a "Sátán Éjszakája". Úgy gondoltuk, hogy mi leszünk az ország legkeményebb bandája. Viszont nem akartunk ehhez ugyanolyan ruhákat, mint ami az akkori egyetlen jelentős bandának, a Pokolgépnek volt. Másrészt pedig Angliában, Amerikában akkoriban rengeteg banda viselt ilyen cuccokat. Ozzy és a zenészei is hosszú kabátokban, szalagos, rojtos ruhákban nyomultak, nem is beszélve a Kiss-ről ."

1986 második felében a csapat elkészítette első demóját. A következő nyolc nóta szerepelt rajta: Akció (egy instrumentális szerzemény), Acélszív, a Sátán Éjszakája, Legyen Rock, Metal Vihar, Gonosz Asszony, Kiáltás a Mélyből és a Heavy Metal Születése. Ezt a műsort aztán élőben is bemutatták. Felléptek az Edda előtt, ők voltak az első 666 fesztivál főzenekara (ezen az eseményen debütált a Metallica Hungarica magazin is), majd a második Metal Karácsony zárta a sort, ahol a Pokolgép előtt léptek színpadra. Ezek a fellépések megalapozták az Ossian hírnevét. A fiúk kihasználták a kedvező alkalmat és ahol csak lehetett, terjesztették a demót. A hatás nem is maradt el. A nagy érdeklődés arra késztette a srácokat, hogy éjt nappaltá téve dolgozzanak. Nemsokára el is készült egy új műsorra való anyag.

1987-ban ismét stúdióba vonultak. A második demó az elsőhöz hasonlóan jól mutatta a banda erényeit. A szalagon szereplő Nyugtalan, a Sátán Képében, a Rock'n'Roll Lány és a Metal Nemzedék, valamint egy instrumentális szám, kivétel nélkül a koncertre járók kedvenceivé lépett elő. A szokatlan terjesztési módszerek - kazetta osztogatás a Scorpions koncerten, postaköltség ellenében a szalag elküldése bárkinek, aki ezt levélben kérte - azt eredményezte, hogy a banda híre és nótái viharos gyorsasággal váltak ismertté a hazai rock rajongók körében.

Júniusban az Ossian az Edda előtt háromezres tömegnek játszott. Itt már jelentős sikert könyvelhettek el. Olyannyira, hogy a buli után megjelent náluk egy Szabó Endre nevű úriember, aki felajánlotta a segítségét. Ő lett a banda menedzsere. Az Ossian rögtön helyet kapott a dán Pretty Maids előtt egy budapesti buli erejéig, néhány hónap múlva pedig a magyarországi Helloween turnén vehettek részt, mint előzenekar.

Felbuzdulva a látható sikereken a csapat úgy határozott, megpróbál lemezszerződéshez jutni. Ám keserves csalódásként érte őket, hogy az illetékesek azzal az indokkal utasították vissza az anyagot, hogy a produkció még éretlen. Közvetlenül ez után érkezett Magyarországra az UDO zenekar. Az Ossian velük is turnézott. A budapesti fellépésen aztán megjelent a Lemezgyár könnyűzenei szerkesztője, Wilpert Imre. A többezer rajongó kivülről fújta az Ossian nótákat és nyilvánvalóvá vált, mégis csak jelentős erőt képvisel a zenekar.

Sajnos ekkor váratlanul Kovács Koko Péter megkapta behívóját a hadseregbe.

"Nagyan kellemetlen volt ez számunkra, hiszen akkor már önálló országos turnénkra készültünk. Koko nagyon tehetséges zenész, akinek a vérében van a bassrusgitározás. Mondhatnám őstehetség, aki jó hangszert választott magának. Ő erre született, viszont sajnos már jóideje erősen alkoholizált, ami a zenélés rovására ment. Tehát nem csak a katonaság miatt, hanem ezért is távoznia kellett a zenekarból."

Alig terjedt el a hír, hogy Koko nem tagja az Ossian-nak, szinte azonnal érkezett egy gépelt levél a dunaújvárosi Pálvölgyi Lacitól, hogy szívesen beszállna a bandába. Fel is jött Pestre, rendkívül gyorsan megtanulta a programot. A turné sikeresen lezajlott.

1988 márciusában végre megszületett és megjelent az első Ossian nagylemez, az Acélszív. Rövid idő alatt, szinte minden reklám nélkül több, mint negyvenezer lemez fogyott el. A korong sikere sokmindent bizonyított a szakmának, a közönségnek és a banda tagjainak egyaránt. Kiderült, van még hely a magyar metal piacon több együttes számára is. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kemény munka, a sok jó ötlet képes egy szinte reménytelen helyzetben induló zenekart sikerre vinni. A bíztató eredmények további intenzív melóra ösztönözték a négy srácot. Nagy esemény volt, amikor augusztusban a hazánkba látogató lron Maiden előtt léphettek fel az MTK pályán. A turnézás mellett írni kezdték a második lemez anyagát. Természetesen az Acélszív közönségsikere ellenére a "hivatalos" bírálók részéről erőteljes kritikák érték a bandát, elsősorban a dalok szövegei miatt. Bármennyire is igyekeztek a srácok a kritikáktól elvonatkoztatni, a második korongra való felkészülés az útkeresés, a kísérletezés jegyében telt.

1989 meghozta a második Ossian lemezt, melynek a "Félre Az Útból" címet adták. Ez a cím egyértelműen utalt a banda akaraterejére, kompromisszumokat nem ismerő elszántságára, kitartására. Az együttesnek már ezen a lemezen sikerült az, amit azóta is következetesen betartanak, hogy a saját zenei kereteiken belül valami újat, érdekeset hozzanak. A Félre Az Útból talán egy kicsit előremutatóbb is lett, mint az adott kor zenéje. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a lemezt mostanában kezdik felfedezni igazán az Ossian rajongók, amit a felfutó lemezeladások jeleznek. Az akkori turné azonban éppen az első lemez rajongóinak távolmaradása miatt nem sikerült. Mint ilyenkor általában mindenhol, a zenekaron belül hirtelen megnőtt a feszültség. Galántai Zsolt a lemezbemutató turné után kivált a zenekarból. Zenei és személyi nézeteltérések egyaránt közrejátszottak ebben. Nem sokkal később követte őt Pálvölgyi Laci, akinek az utolsó időben nyújtott teljesitményével elégedetlen alapítók mondtak búcsút. A Félre Az Útból turnén résztvevő előzenekar, a Szekeres Project két tagja került át az Ossian brigádba. Vörös Gábor basszusgitáros és Nagyfi Zoltán dobos nemcsak fazonilag, de tudásilag is megütötte a kívánt szintet. Gyorsan ment a program betanulása, és úgy tűnt, emberileg is megtalálták egymást a régi és új tagok

1990 Az újbóli fellendülés időszaka lett. Év elején a csapat megjelentette a "Rock Katonái" cimű harmadik lemezt. Az új felállás a tavaszi Drakula fesztiválon mutatkozott be. A szokásos lemezbemutató turné várakozáson felül jól sikerült. A magyar metal zenekarok közül elsőként ők mentek ki Erdélybe koncertezni. Ott teltházas sportcsarnokokban, bulinként kb. 2500 ember hallgatta és villázta végig az Ossian műsorát. Ekkorra a banda végleg levetette az Acélszív időszak színes ruháit és egy emberközelibb, egyszerűbb image-t alakított ki. Ebből is látszik, a fiúk képesek voltak a változtatásra, időről időre meg tudtak újulni.

"Az idők folyamán egyre fontosabbá vált számunkra, hogy egyszerűségre törekedjünk, és inkább a zenével, vagy - kissé nagyképűen fogalmazva - az egyéniségünkkel mutassuk meg mire vagyunk képesek. Azt hiszem, már megismert minket annyira az ország, hogy ne valami bohóc ruhával kelljen felhívnunk magunkra a figyelmet."

Telt-múlt az idő, jól haladt az Ossian szekere. Ám kiderült, nemsokára ismét gondokkal kell szembenézniük. Erdélyből visszatérve egy házibulin jutott el hozzájuk a hír, hogy a Pokolgép egyes tagjai új zenekar előkészítésén dolgoznak. Ez azért érintette őket érzékenyen, mert állítólag Nagyfi Zolit akarták dobosnak. A hír igaznak bizonyult. Megalakult az Ómen és Pumukli (alias Kisfi) valóban eltávozott, hogy elfoglalja helyét az Ómen dobosi posztján. Így kénytelen-kelletlen, a sikerek közepette újból dobost kellett keresni. Sok tanakodás után megkeresték Tobola Csabát. Doboskeresés közben már írták a következő lemez anyagát. Tobolával kiegészülve vonult stúdióba a csapat.

1991 meghozta az eddigi legkeményebb Ossian albumot, az "Ítéletnap"-ot. A sokat fejlődött hangzás, a kiváló nóták, és egy szépen kivitelezett lemezboritó szinte garanciának látszott a sikerre. Mégsem történtek úgy a dolgok, ahogy a fiúk várták.

"Általában tetszett a lemez a közönségnek, tisztességesen is fogyott, a turné is rendesen működött, tehát nem volt egy Félre Az Útból-féle szituáció. De az a fajta lemez volt, amire beőrülni igazán nem lehetett, de amire általában mondták, hogy jó."

Zoli szerint a lemezt a Magányos Angyal című lírai szám húzta igazán. Ez lett a banda valaha is írt legnépszerübb lassú szerzeménye.

Ebben a szakaszban jelentős változást hozott a csapat életében a menedzser Szabó Endrével való szakítás. Úgy érezték a srácok, legjobb, ha maguk veszik a kezükbe a zenekar sorsát. Így közös megegyezéssel elváltak útjaik.

"Szabó Endre különösen az elején segített nekünk rengeteget. A legtutibb bulikon játszottunk, külföldön is sokat szerepeltünk. De egy idő után Bandi eljutott egy szintre ahonnan nem tudta továbbmozdítani a zenekart. Mi egyértelműen így éreztük, és valószínűleg ő is érezte ezt. Sokat köszönhetünk neki, de most már jobb, hogy magunk irányíthatjuk a dolgokat. "

Zoli vállalta a zenekarvezetés hálátlan és sok munkával járó szerepét. Most ő szaladgál a banda ügyei után. Érdekes módon Vörös Gabi a másik, aki nemcsak mint zenész tevékenykedik. Jelenleg ő a "hakni miniszter", azaz a koncertszervező és turnémenedzser. Zolinak így "csak" a produkcióval kell törődnie. Újabb fordulatot vett a sztori, amikor Tobola Csabának is megjött a behívója. Ezúttal azonban nem kerestek másik dobost.

"Emberileg és szakmailag is olyannyira összejöttünk Csabával, hogy fel sem merült a tagcsere. Gondoltuk, kibekkeljük ezt az időszakot. "

Emiatt ugyan elmaradt az őszi turné, de így több időt fordíthattak a soronkövetkező korong megírására. Szerencsére a stúdióba már kijöhetett Csaba, így a felvételeket egy most már szilárd és összerázódott felállás készíthette el.

1992. El is érkeztünk a mához. Megjelent a sokatmondó címet viselő nagylemez, a "Kitörés".

"Úgy érezzük, ez a zenekar történetének legmerészebb zenei kísérlete. Nem abban az irányban, mint a "Félre Az Útból" volt. Itt sokkal többet vokáloztunk, dallamoztunk. Mint általában, Endrével ismét egy vágányon haladtunk a zenei témákat, megoldásokat illetően."

A Kitörés album azóta erőteljesen fogy, ami igazolta a fiúk zenei elképzeléseit. Az Ossian rendszeresen szerepel újságokban, tévében, rádióban. A Szenvedély című számuk nyugati stílusú, kislemez szintű sikereket ért el. Ez jó jel, ugyanis az Ossian-t egy olyan közönségréteggel is megismerteti, amely eddig nemigen érdeklődött a banda iránt.

A történet tehát korántsincs lezárva. Már közel a következő lépés megvalósulásának ideje. Egy különleges válogatás lemez, melyen régi és talán egy új nóta is szerepel majd. A régi nótákat a fiúk újra rögzítik, hogy a hangzás minél maibb, dögösebb legyen. De ez már egy másik cikk témája.

Mikor e cikk megírására készültem, átfutottam a régi Metallica Hungaricákat és a Metal Hammer H. számait, hiszen az Ossian és az újság története szinte egykorú. És hogy milyen helyet foglal el lapunk életében ez a zenekar? Mondhatnám, zenei munkásságához méltót. Álljon itt egy gyors statisztika arról, milyen alapossággal követtük - sőt, segítettük - a banda pályafutását. Az eddig megjelent 43 MH és MHH számbán hozzávetőlegesen 32 esetben ejtettünk szót részletesebben a csapatről. Ez két ismertetőből, öt demo és lemezkritikából, tizenkét koncertbeszámolóból, öt interjúból, egy boritóból, egy poszterből, két leközölt dalszövegből, egy rejtvényből, egy "Zenész füllel" cikkből, egy "Friss füllel" cikkből és egy "Saját szavaikkal" cikkből tevődik össze. Ebből Lénárd Laci nyolc cikket jegyez, kettőt közösen írtunk, jómagam pedig tizenhat atkalommal ragadtam tollat az Ossianról szólva. Aki tehát nem elégszik meg e rövid áttekintéssel, az bátran lapozza át eddig megjelent számainkat, mert úgy biztosan teljes képet kap a zenekarról.