megjelenés: 2004. szeptember 13.
kiadó: Hammer


Itt van az ősz, itt van újra... és hatodik albumához érkezett az újkori Ossian. A tavalyi Hangerőmű komoly csalódást okozott nekem (gondolom a többség azért élvezte azt az anyagot is) és reméltem, hogy a Tűzkeresztség valamelyest kiköszörüli ezt a csorbát. Bíztató jelnek tűnt, hogy a dalszerzők között ismét kellő arányban szerepel Rubcsics Ricsi és Wéber Attila neve Paksi Endre mellett. Végül a Tűzkeresztség nagyrészt beváltotta a hozzáfűzött reményeket.

A megszokott fölösleges intróval kezdődik a lemez, nem tudom, minek kell ez mindig. Na mindegy. A címadó következik egy sodró tempóval nyomuló melldöngetős szám. Akár a tavalyi Hangerőmű párja is lehetne. A Tűzkeresztség II címet kapta a következő szám. Halál egyszerű rock nóta, elég lapos, eltekintve a szépen rétegzett gitárszólótól. A Megkísértés egy régi Ossian-nóta újragondolása, tiszta Acélszív lemezes a hangulata. Itt kezd valami beindulni végre. A szöveg ismerős sablonokat emleget fel, de a jobbik fajtából. A dal második fele pedig igazán élvezetes, váltott szólók, cifrázások, döngetések egymás után. Fincsi darab. A Bátrakért egy visszhangosított lírai a háború névtelen hőseiről, áldozatairól. Egészen jól sikerült. Szépen fejlődik a dal, ahogy a gitárok be-belépnek az alapvetően akusztikus témába, vagy ahogy feltűnnek a vonósok a dobpergéssel kísért átvezetésben.

Középtempós döngölés a hatodik track, Endre hangja egy gépies effekten keresztül szól a verzék alatt, a refrén viszont a szokásos emberi hang. Nekem annyira nem jön be ez a "mártír vagyok" szövegvilág, de Ricsi gitárszólója annál inkább. Egy kis frissességet hoz a Helyzetjelentés. Szinte tánclépésben galoppozhatjuk végig a dalt, a mai magyar valóságot megéneklő szöveg pedig az utóbbi idők egyik legjobban sikerült ilyen jellegű szövege. Sikerült elkerülni a korábban jellemző direkt beszólásokból eredő gagyiságot. Sokkal jobb, ha egy kis töprengésre készteti az embert egy dal mondanivalója.

Ismét egy lendületesebb szám jön a régi recept szerint. Döngöl, húz, zakatol a Legyél több, és a gitárszóló igencsak ki van találva ismét. A Többet ér mindennél maga a balladai homály és egyben egy újabb lírai dal. Úgy tűnik mindig a visszhangosító gombra tévedt a hangmérnök Küronya Miki keze, amint lágyabb húrokat kezdtek pengetni az urak. Mintha egy cseppkőbarlangban énekelne Paksi Endre. Egyébként helyén van a nóta. Akusztikus kezdés után sír fel a gitár (amúgy Santana módra). Tetszik az is, ahogy a gitárszóló végén kicsit odakarcol Attus.

Gitárvillogás vezeti be a Névtelent, aztán beindul egy szaggatott tempó, ami gyakorlatilag végigviszi a nótát. Az énektéma elég ötlettelen, szóval nem ez a legjobb dal a lemezen ebből a szempontból. A gitárosok viszont megint odateszik magukat a szólóban, megy a tekerés, virgázás. A változatosság kedvéért megint egy lassú dal (Törékeny kép) és a tihanyi echo következik. Annyiban más ez a dal, hogy szinte végig akusztikus marad, csak a szólókra lépnek be az elektromos gitárok. Zárásnak a közepesen lendületes Létünk a bizonyíték jutott. Koncerteken biztosan jót fognak zúzni rá a fanok.

A friss szerzeményeket két Gyújtópontban lemezes nóta (Élő Sakkfigurák és Rock'n'Roll Démon) 2004-es felújítása követi, és a TK2 rövidre vágott változata. A multimédiás részen pedig a szokásoknak megfelelően két video szerepel: a tavalyi Hangerőmű koncertklipje és a szépen kivitelezett vadiúj Tűzkeresztség II.

Úgy tűnik sikerült megráznia magát az Ossiánnak a kicsit haloványabb Hangerőmű után. A Tűzkeresztségre a Fémzene és a Titkos Ünnep albumok epikusabb, változatosabb, ötletesebb világa a jellemző (főleg a gitárszólókban, -témákban), kiegészítve néhány megszokott sablonra, vagy ha úgy tetszik Ossian-formulára épülő nótával.